A Völgy Kulcsa - Fogadó a Lakónegyed bejáratánál

Leírás:
A Fogadó egyszerre ötvözi a haladó szellemű látásmódot, és a hagyománytiszteletet. A falak ódon hatását megtartva, és néhány előző fogadós portréját kivéve több nem fedezhető fel a régmúlt szépségeiből. A modern felfogásmód, a NewAge ide is betette magát. Taláros embert ritkán látni, akkor is csak az idősebb lakók részéről. Hódít a mugli-hippi divat, vagyis a "vedd lazán a talárt és ne hord", és mindenki bátran mutatja meg errefelé a valódi egyéniségét. Nem csoda. A jelenlegi tulaj egy huszonéves fiatal hölgy, becsületes nevén Fildra Edna Delfegra. Igen, a neve a legmélyebb hagyománytiszteletre vall, és próbálták úgy is nevelni, de mint látszik, a lázadó korszak néha nem ér véget a felnőtté válással. A fogadó külső falára még egy Pub teget is odavarázsolt a mókás kedvű hölgy, aki legszívesebben nem kizárná, hanem beengedné a muglikat, de mit tehet ő, ha ezzel zavarná az átutazó vendégeket? Semmit. Így hát marad az álmodozás, hogy egyszer majd az egész világon békésen együtt él mugli és varázsló, hogy nem csak a sörcsap lesz az egyetlen ami varázslat nélkül is működik mindkét fél kezei alatt, és hogy Pemmy, a házimanólány egyszer megbékél ezzel a "modernebb" helyzettel és nem zsörtölődik tovább.

Erre jártam. És ha a városba jövök, mindig benézek ide. Szeretem ezt a helyet, de nem ez a fő ok. A fogadóslány jó barátnőm, és sosem hagynám ki hogy megnézzem, minden rendben van-e a Fogadójában. Az előtér most szinte üres. Csak két vendég üldögél egy világosabb asztalnál. Öltözetükről lerí, hogy itt is laknak. Jól ismerik egymást, illendően, szépen viselkednek. Halkan beszélgetnek, de nem suttogva így én is hallom. Semmitmondó téma. Valamelyik közös ismerősükről folyik az eszmecsere éppen, annak teljesen közömbös tettével kapcsolatban. Abba is hagyom a figyelést, és végig nézem a portrékat. Margaret, az első tulajdonos felé illendő kislányos módon pukedlizek egyet, fia Albert-Károly felé fejbiccentéssel meghajlok, unokájuk felé pedig egy mosolygós integetéssel oda köszönök. Pemmyt a házimanót keresem. Ha jól számolom, pillanatokon belül elém fog Hoppanálni amennyiben a gazdája nincs a háznál.

Margaret, az első tulajdonos felé illendő kislányos módon pukedlizik egyet, fia Albert-Károly felé fejbiccentéssel meghajl, unokájuk felé pedig egy mosolygós integetéssel oda köszönök, amit Henrietta Margaréta egész fogsoros mosollyal viszonozza, annyira megörül neki. Ha odamegy hozzá Szerafina, a portré ex-tulajdonos informálja:
-Nincs itt. A portréja is elkujtorgott. Az a hippi már megint elkújtorgott valahova! Hihetetlen mennyire nem bír a vérével! Nem is értem miért. Négy estével ezelőtt volt itt egy pasas. Csak beszélgettek. Nem tudom miről, de másnap hajnalban elutazott. Nem volt nála sok cucc, egy hátizsákot vitt csak. De az nem jelent semmit nála.
Aztán elő hoppan Pemmy és csak ennyit kérdez lelkesen csillogó szemekkel:
-Hoz vagy Néz?

Odamegyek a portréhoz, mire felém hajolva halkan informálni kezd:
-Nincs itt. A portréja is elkujtorgott. Az a hippi már megint elkújtorgott valahova! Hihetetlen mennyire nem bír a vérével! Nem is értem miért. Négy estével ezelőtt volt itt egy pasas. Csak beszélgettek. Nem tudom miről, de másnap hajnalban elutazott. Nem volt nála sok cucc, egy hátizsákot vitt csak. De az nem jelent semmit nála. …
Valószínűleg jönne még a szóáradat, de leállítom. Szegény Edna jól megjárta a nagymamájával. Nem elég, hogy a hagyománytiszteletet annyira sokra tartotta, de legszívesebben nem csak mentálisan adott volna fűzőt az unokájára. Nem is csodálom, hogy most sincs itt. Én is menekülnék minden köteleségtől, ha ennyire meg akarnák szabni minden léptemet. Nagyon illedelmesen szólok, nehogy újabb szóáradat legyen a jussom, hogy megbántom a portrét:
-Elnézését kérem hölgyem, hogy félbeszakítom. Hálásan köszönöm a tájékoztatást, de sajnos mennem kell. Csak benéztem, hogy ha kell, segítsek az unokájának. További szép napot kívánok!
Elfordulok a képtől, miután illedelmesen meghajoltam. Pemmy jön elém. Pontosabban Hoppan. Amint meglát, felcsillan a szeme.
-Hoz vagy néz?
Kérdezi reménykedve, de nem jön ma össze neki. Nem várhat semmi izgalmat a részemről. Most nem hoztam, és mást sem akarok.
-Nyugi Pemmy! Csak a gazdádat kerestem, de látom, még nem tért vissza, és most a portréja is üres. Szóval ha visszajön csak szólj neki, hogy benéztem, ellenőrizni.

Gyanúsnak mondanám, de ismerem. Végtére is a barátnőm. Volt már bajban, amibe a barátai rángatták, mondván hogy kötelessége kitartani mellettük, és volt már olyan is, hogy megzsarolták. De eddig mindig tudta mit kell tennie, és helyesen is cselekedett. Bízok benne. És csak reménykedek, hogy egyszer sem érkezek majd túl későn, hogy ha kell, meg is védhessem.

Kisétálok a Fogadóból.