Titkok Kertje

Privát
 
HomeHome  PortalPortal  GalleryGallery  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  Belépés  

Share | 
 

 Elsődleges Zsupszkulcs

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Mesélő
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 63
Join date : 2017. May. 23.
Tartózkodási hely : Varázsvilágon belül

TémanyitásTárgy: Elsődleges Zsupszkulcs    Csüt. Aug. 10, 2017 12:04 pm

Egy Fura Bakancs
47°54'28.5"N 19°10'13.1"E

Egy turista vág át a pusztán. Nem több harmincnál a fiatalember. Dombok minden felé, távolabb hegyek, az év legmelegebb napjait számoljuk. Még a nyulak sem merészkednek elő naplemente előtt, és napfelkelte után két órával már megint nem látni egyet sem. Mit nekik rókák? Nem félnek tőlük. Itt a nyulak majdnem kétszer akkorák, nem közönséges mezei fajta egy sem. És ha jó a szemed, azt is észre veszed, amit a muglik nem. Ezeknek a nyulaknak ugyanis bakfis szarvaik vannak. No nem mindnek. Csak a hímeknek. De ezek a jószágok kevés élőlénytől félnek. Nem vadállat, csak két X a besorolásuk, de nem menekülnek el az ember elől. Inkább csak azért bújnak el, mert nem szeretik őket. Így most, a nagy meleg miatt nincs egy sem, aminek mozdulnia kellene az ember közeledtére. Hősünk megáll, és homlokot, tarkót töröl zsebkendőjével. Igen, hős. Mert aki ebben a kutya melegben kint mászkál az vagy rosszban sántikál, vagy hős, vagy mugli. Ebből már sejthető, hogy varázsképes, jóakaratú embert látunk éppen. Valamit hozott. A hátizsákjából rángatja éppen elő, és körbe tekint, hol is helyezze remélhetően örök helyére a tárgyat. Egy ócska bakancs az. Egy fél pár, nagyjából ötven éves kopott katonai bakancs. Leteszi, mellé ül. Óráján időt egyeztet. Ezután kikotorja a szendvicsét és a kulacsát is. Ebédidő van, hát nekilát. A nap forrón süt rá, de őt nem érdekli. Napűző bűbáj veszi körbe. Akkor sem fog megégni, ha napokig kint tartózkodik. Komótosan falatozni kezd, iszik is rá rendesen. Közben figyel. Réti sas köröz felette az égen, a tücskök ciripelnek, az Újvilág nevezetű úton pedig húsz-harminc percenkét tovagurul egy autó. Semmi különös.
Megette és megitta az ebédjét, majd leporolta magát, aztán hátizsákot fel, pálcát elő. Furcsa, ősi igét kezd mormolni, és amint csörögni kezd az órája, ellövi az előkészített bűbájt. De úgy tűnik, nem történt semmi. Vagy mégis? A bakancs derengeni kezd. Jobb lábas példány. Talán negyvenötös vagy negyvenhatos lehet. A halvány derengés sem látszik igazán, hála a napsütésnek. Csak avatott szemeknek egyértelmű. Hátrébb lép, majd minden oldalról megszemléli. Tudni akarja, elég jól elrejtette-e a muglik elől. Fordul balra, fordul jobbra, billegteti a fejét, fél szemmel nézi, mint mester a művét. Az úttól messze, de mégis közel. A bokor félig takarja, a színe pedig jól beleilleszkedik a tájba. Igen. Így jó lesz. Elmosolyodik, majd megérinti a bakancsot, mint aki éppen fel akarja venni.
 A bakancs beszippantja, mint ha ott sem lett volna.

Egy másodperccel később egy fákkal körülvett, árnyékos helyen áll. A bakancs a lábai előtt hever. A ball lábas bakancs. Nem messze tőle pedig egy másik turista néz rá vigyorogva. Egy nő az. Haja barna enyhén hullámos. Kissé erős alkatú, de nem éppen díjbirkózó, hátizsákja olyan, mint az övé. A hátizsákján címeres M-betű, ami akár a márkája is lehetne a felszerelésnek, valójában azonban a Minisztérium mugliknak szánt jelzése. A férfi félresöpri a hajába lökődött tincseket, majd visszamosolyog a hölgyre.
- Szép hely ez. – Néz körbe. –Szerinted tényleg ez akarják? Nem lesz ebből konfliktus? A muglik kényesek a természetvédelemre.
- Csak ha az a saját kertjükben van, és nem a saját zsebükből kell fenntartani. –Érkezik a válasz.- Amíg betartjuk a szerződésben foglaltakat, és nem veszünk el a veszélyeztetett állataiktól területet, addig nem lesz itt baj. Nem zargatjuk az állatokat, cserébe mi is segítünk, ha a mi állataink közül támad meg valakit bármelyik. Így szól a paktum. És ennél több nem kell.
A hölgy ellöki magát a fától aminek eddig támaszkodott, majd ő is megszemléli művét. Elégedettnek tűnik. Tudja, hogy ezen a helyen nemsokára egy falu fog megszületni, és valahogy vegyesek az érzelmei. Sajnálja, hogy nem maradt más lehetőség, mint beszemtelenkedni egy ilyen helyre hogy nyugodtan élhessenek a varázsképesek, de tudja azt is, hogy nincs mit sajnálni rajta, mert sokkal többen vannak mint azok, akiket lassan ilyen helyeken lehet már csak mutogatni, annyira kevesen születnek ilyen tehetségesnek. És itt a határnál ugye még legalább megadatott ez az esély. Mert ez itt többszörösen is a határ. A Duna-Ipoly Nemzeti Park a Magyar-Szlovák határ mellett terül el, hatszázhárom négyzetkilóméteren. Itt el lehet rejteni egy falunyi embert anélkül, hogy néhány kisebb konfliktustól eltekintve valakinek valaha szemet szúrjon. Aki meg betéved a faluba, azt megvizsgáltatják, hogyan tudott bejutni a tiltott övezetbe, hogy legközelebb ne fordulhasson elő.
- Na akkor lássunk neki!
Emelte fel a pálcáját, majd fellőtte a jelet a falu leendő határán elhelyezkedett Mágiaügyi dolgozóknak. Innentől az ő dolguk a határok védelmét felállítani. A muglitérítő bűbájokat kitenni, és biztosítani a terület úgymond láthatatlanságát is.  Visszafordult az ócska bakancshoz, és a sziklára amire kihelyezték rávésette:
Itt Kezdődött Minden
2017.08.05.
47.967496, 18.898762
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://titkokkonyve.hungarianforum.com
 
Elsődleges Zsupszkulcs
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Titkok Kertje :: Zsupszkulcsok-
Ugrás: